Olcsóbb Messziről Andromeda

„Hogyan is kezdődjék egy verseskötet, mely a Messziről Andromeda címet viseli? A mitológiai hősnő és a csillagkép nevének címbe emelése után aligha csodálkozhatunk azon, amikor a kötet első versében fölsejlenek egy mitikus, sőt, mítoszok előtti világ emlékképei. „A teremtés nem ismerte még a szimmetriát, / tökéletes volt, bár fél szárny legyezője.” – olvassuk a Fél szárny legyezője című nyitódarabban ezt a szokatlan, nehezen fölfejthető képet. Mert, kérdezhetnénk, ki (vagy mi) az, akinek fél szárny a legyezője, de ez a fél szárny – miként a folytatásból kiderül – nem elég ahhoz, hogy föl tudjon szállni? És vajon ki (vagy mi) az, akiről a vers beszélője a következő kijelentést teszi: „Azóta megvárja, hogy az égett nap lemenjen.”? Ha a kérdésekre nem is mernék válaszolni – megoldási javaslatom azért van: a mondatok alanya mindvégig maga a teremtés -, az bizonyosnak látszik, hogy ez a rejtélyes, legalábbis a mai magyar lírában megszokott beszédmódoknál rejtélyesebb megszólalás átgondolt és kiérlelt poétikai rendbe illeszkedik.”