In Omni Hora – Minden órában – A tizennégy segítőszent kultusza Magyarországon Olcsó

A Tizennégy Segítőszent tisztelete a középkor óta élő hagyomány Magyarországon. Elterjedése jól példázza a közép-európai régió kulturális egységét, közös szellemi gyökereit. A tizennégy szentből álló csoport tagjai leg-gyakrabban a következők: Szent György, Balázs, Erazmus, Kristóf, Pantaleon, Vid (Vitus), Cirjék (Ciriakus), Ákos (Achatius), Euszták (Eustachius), Dénes, Egyed, Alexandriai Szent Katalin, Antiochiai Szent Margit, Borbála. Ezt tekintik a kutatók alapfelállásnak. Egy-egy vidékre jellemző, hogy a kevésbé ismert szentek helyett más, népszerűbb szenteket szerepeltettek a csoportban a létszám megtartásával. Így kerülhetett be a tizennégyes körbe például Myrai Szent Miklós, Sixtus, Lénárd, Sebestyén, néhány esetben pedig Wolfgang, Pongrác (Pancratius), Oszvald és Dorottya. Ezek az ábrázolások egy sajátos csoportos szentkultusz dokumentumai: ők a „Tizennégy Segítőszent”, akikhez külön-külön és együttesen is fohászkodtak közbenjárásért, segítségért a késő középkortól kezdve. Ebben a csoportban az emberek valamennyi gyakori problémára, betegségre találtak megfelelő közbenjáró szentet, akinek legendája, élettörténete hordozott olyan mozzanatokat, amelyek alapot adtak egy sajátos élethelyzetben a segítségkérésre. A leggyakoribb szakmák is találtak közöttük patrónust. A Tizennégy Segítőszent tisztelete valószínűleg Dél-Németországban alakult ki és innen terjedt el Közép-Európában. Magyarországra a XV. század utolsó negyedében érkezett és különösen azokon a területeken honosodott meg, ahol német telepesek laktak. Erről tanúskodnak a felvidéki Tizennégy Segítőszent-ábrázolások. A török háborúk által súlyosan érintett területeken a kultusznak nem maradtak középkori emlékei, viszont a felszabadulás utáni német betelepítésekkel egyidőben újra teret nyert a Tizennégy Segítőszent-tisztelet a lakosság hitéletében. A kultusznak ezt a második magyarországi „hullámát” barokk oltárképek sora jelzi. A XIX-XX. század folyamán ez a csoportos szenttisztelet fokozatosan háttérbe szorult, elfelejtődött. Ma már valóságos „detektívmunkát” igényel az emlékek felkutatása. Az általunk összegyűjtött anyag nem teljes, de a mai Magyarország határain belüli emlékek legnagyobb részét tartalmazna. Nagyjából teljesnek tekinthető a középkori emlékanyag Szlovákia területére eső részének felsorolása. További kutatómunkát igényel még a Felvidék barokk kori és későbbi, valamint Erdély Tizennégy Segítőszenttel kapcsolatos emlékeinek felderítése, különösen az egykor szászok-lakta térségekben. Mindenképpen külön kutatóutat érdemel a Délvidék is, különösen Dárda és környéke, mivel ott templomot szenteltek a Tizennégyek tiszteletére. Az imádságok terén a módszeres levéltári-könyvtári kutatás vagy célzott néprajzi gyűjtőmunka hozhatna még néhány szép szövegemléket. A további feladatok ellenére úgy gondoltuk, sikerült már olyan szép emlékanyagot összegyűjtenünk, amit érdemes megörökíteni, mielőtt végképp feledésbe merülnének a Tizennégy Segítőszent-tisztelet vallástörténeti-művelődéstörténeti értékei. Kölnei Lívia és Balázs Erzsébet