Mensáros László élete és munkássága 1926-1993 Azonnal elérhető

„A könyv címbéli mottóját Thornton Wilder: A mi kis városunk című drámájából kölcsönöztük. A rendező-narrátor mondja a harmadik felvonás végén. Mensáros László ezt a szerepet többször eljátszotta, sőt élete végén a darab rendezője is volt. Egyik interjújában többek között ezt mondja: „Ez a darab arról a sok-sok millió jelentéktelennek tűnő emberről szól. aki nem tudja elmondani azt, hogy mit érez…, mert egy ideje elfelejttették az emberekkel, hogy fontos az életük… Nagyon fontos!” A Mensáros László Alapítvány egyik legfontosabb célkitűzése volt a művész Emlékkönyvének elkészítése. Amikor munkához láttunk, fotók, dokumentumok, interjúk és kritikák összegyűjtése után a gyermekei rendelkezésünkre bocsájtották a művész naplófeljegyzéseit és szabálytalan önéletrajzi írását, Mit is akartam mondani? Önéletrajz helyett. Ezek kiadatlan kéziratok, de mi használhattuk őket. A Mit is akartam mondani? tulajdonképpen nem más, mint a világ- és magyar irodalom gyöngyszemeinek – Mensáros László életéhez kötődő – gyűjteményes füzére. Néhány dátum nyújt némi segítséget: 1926, 1945-ig, 1978-, 1984-, majd a „Színház vége”. A szerkesztőnek módjában állt a művész életét, gondolatait, írásait megismerni – hiszen a hagyaték rendelkezésére állt -, természetesen a teljesség igénye nélkül. Mindenesetre a sajtó alá rendezés folyamatának eredménye az a szabálytalan emlékkönyv. Göethe: Vagyon című versével kezdi Mensáros László önéletrajzát. Mi is ezt tettük. Pontosan úgy, ahogy ő rendezte az anyagot életéne, művészi pályafutásának kronológiai sorrendjében, de soha nem tévezstve szem elől a wilderi gondolatot, amit hitvallásásnak tekintett: „Valahol mélyen, minden emberi lényben van valami örökkévaló.” ” A szerkesztő