Kedvezményes ár Kissrác voltam én (dedikált!)

Varju László magyar politikus, országgyűlési képviselő részére dedikált könyv. Mintha csak tegnap történt volna minden… Képzeletben gyakran visszarepülünk az időben, hogy felidézzük ifjúságunk legszebb élményeit. Mert sokunknak az életünk legcsodálatosabb emléke, hogy ott lehettünk a nyolcvanas évek Népstadionjában, hogy élőben szurkoljunk végig egy-egy kettős rangadót. Emlékeztek rá? Amikor a bekapcsolt reflektorok fényében megláttuk a stadion monumentális sziluettjét mindig valami megmagyarázhatatlan, fantasztikus érzés járta át a testünket. Egy olyan érzés, amelyet valószínűleg csak az érthet meg igazán, aki az anyatejjel szívta magába a futball szeretetét, és akinél nem volt boldogabb ember a világon, ha nyertek a kedvencei. És igen, olykor előfordult néhány szívet tépő, fájdalmas kudarc is, amelytől a mai napig kiráz bennünket a hideg, ha lidérces rémálomként bevillan az emlékezetünkbe. Mert ilyenkor azt hittük, hogy menten vége van a világnak. De aztán másnap már alig vártuk a következő meccset, mert a futball már csak ilyen. Egyszer a fellegekbe emel, másszor meggyötri a lelket, de mégsem tudunk élni nélküle. Azt hiszem, hogy ezt hívják szenvedélynek. Méghozzá soha el nem múló szenvedélynek. Erről szól a „Kissrác voltam én…”