Igazi „szeretetmese”. Ihletője egy nyugalmas pillanatban rajzolt, gomba alatt álló bogárka, akinek neve a másnap hajnali ébredéskor született. A következő hetekben elindult a történet, a két főszereplő, Csiporka és Bíborka legelső, eseménydús napjának szavakba és színezhető képekbe öntött formájában. A szerző, és egyben rajzoló kiskorától kezdve kézműveskedett.
Öt éve komolyabban foglalkozik vele, és most mesével együtt alkotta meg ezt a mesekönyvet. „Fél évszázaddal ezelőtt születtem Oroszlányban. 14 éves koromtól élek Nyíregyházán. Ötévesen úszónak szántak, majd hamar kiderült, zenész leszek. Fuvolistának indultam, aztán operaénekesnek készültem, végül énektanár lettem.
Mindig tudtam, hogy minden embernek szüksége van olyan tevékenységekre, amik levezetik feszültségeit, kitöltik szabadidejét, és boldogabbá teszi a mindennapjait. Bár a zene teljes embert kíván, mellette kiskoromtól kézműveskedtem. Öt éve vált új szerelemmé a rajzolás, a festés, és csak ebben az évben fordultam a szavak művészete felé.
Remélem, szeretetmesém és az olvasást kiegészítő színezés minden kedves olvasóm életét gazdagabbá, boldogabbá teszi.” (Molnár Ágnes) „- Hogy te milyen kedves vagy! Én csak egy kis álarcos gombócnak néztem ki a tükörben, a te kedves szavaidtól azonban máris szebbnek látom magam
- mondta egyre boldogabbá, elégedetebbé váló hangon Csiporka.
- Ráadásul épp az előbb mentetted meg az életemet is!
- Ó! Éppen, hogy először én menekültem meg a te erős kezed segítségével!
- felelte mosolygós szemeit a kis bogárra emelve Bíborka.
- Akkor mi mostantól Örök Barátok vagyunk?
- kérdezte ragyogva Csiporka.
- Igen
- válaszolta egyszerűen a kis pillangó.
- Többé soha nem állunk egyedül a világban!” (részlet a könyvből)
