2014. novemberében öt esztendeje annak, hogy elhunyt Tüskés Tibor József Attila-díjas író, irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus, Csorba Győző, Illyés Gyula, Kodolányi János, Nagy László, Pilinszky János, Rónay György monográfusa, több mint hetven önálló kötet szerzője.
Naplója a „bezáródó” világ eseményeire, emberi és társadalmi történésekre, az ország, a nemzet megosztottságára való reakciójaként, keserves tapasztalatai hatására született meg, azzal a hittel, hogy így talán „kiírhatja” magából mindazt, ami egyre jobban zavarja, bántja.
Testi bajainak gyarapodása 2009-ben növeli félelmeit, hiszen fokozatosan le kell mondania a legfontosabbakról: az írógépről, az olvasásról, a közszereplésről. Búcsút kell mondania legfőbb éltetőjének a betűnek, az írásnak. Súlyos betegsége tudatában, hittel átitatott emberként vívta meg nehéz, végső küzdelmét az elmúlással.
„Teljes erőből” élni akaró ember volt, aki tudatosan készült a halálra, kereste, kutatta a végső elmúlás mikéntjét, hogyanját, a választ a megválaszolhatatlanra. Gazdag élete végső „elrendezésének” dokumentuma ez a napló. Az értelem „józanságához” élete utolsó percéig ragaszkodó, a jó halál kegyelmében bízó, végső küzdelmében morálisan felemelkedő emberé.
