„Don Mariano egy pillanatra lehunyta a szemét, mintha imádkozna.
–Mindannyian tudtuk, hogy nem lesz annak jóvége, ha
ideküldik őket.
–Kiket?–adtam az értetlent.
–Ebben a faluban derék népek laknak. Nem lettvolna jobb Nápolyban tartani őket, egy akkora városban? Csak meg lehetett volna oldani valahogy. Én nem nagyon ismerem a
világot, nekem elég Isten szava, az teljesen eltölt, szerintem ők is derék emberek, mint mi. Nem látok semmi különbséget.
–Mi történt?
–Állatok vannak a faluban, de nem olyanok, amilyenekre te vigyázol. Egyesek abban lelik örömüket, hogy másokat bántanak, mert belekeseredtek az életbe, és csoportosan esnek
neki egy vagy két embernek.
A mondatai telibe találtak.
–Az éjszaka megverték őket.
–Lehet tudni, ki volt?
–Nem. Bárki lehetett a faluból. Csak boldogtalanok bántanak boldogtalanokat.”
