A Hoorn-fok gyermekei Kedvezményes ár

Rosie Swale, gyors- és gépíró, modell, rádióbemondó és újságíró, férjével, aki biokémiát tanult és sortoló volt (futó, alpinista, judóversenyző, motorversenyző), 1971 decemberében másfél éves föld körüli vitorlásútra indult. Előtanulmányaik mintegy két évig tartottak – ezenközben Rosie az itáliai partok mentén, a vitorláshajón szülte meg kisebb gyermekét. A kalandos lelkületű, s némileg felelőtlennek tűnő házaspár a veszélyes, hosszú útra magával vitte féléves és kétéves gyermekét. Az utazó gondolatát elsősorban a létbizonytalanság szülte – hiszen se állásuk, se lakásuk – másrészt az a vágyuk, hogy gyermekeiket a modern nagyvárosi élet zűrzavarából megmentsék és fejlődésüket nap mint nap nyomon követhessék.
Az utazás Gibraltárból indul, és Barbados, a Panama-csatornaövezet, a Galápagos-szigetek, a Marquises-szigetek, Tahiti, a Tonga-szigetek érintésével Ausztrálián át, s onnan kelet felé visszafordulva Új-Zélandon és a hatalmas Csendes-óceánon átkelve vezet Dél-Amerika legdélibb partjainál, a Drake-átjáró és a Horn-fok mentén – tehát a Déli-sarkvidék közelében – A Falkland-szigetek és Brazília (Recife) érintésével Plymouth kikötőjébe. Természetesen sok izgalmas kalandba volt részük a másfél év alatt – betegség és életveszély többször is fenyegette őket, de mindig megőrizték munkaképességüket és optimista életszemléletüket.
A vitorlásút kitűzött célját elérte: kis családjuk boldogan élt a hosszú úton, a gyerekek jelenléte derűt és erőt adott a veszélyes szituációkban, s a nehéz hajózási feladatokat is maradéktalanul teljesítették.
Rosie Swale kedvesen ír. Mondanivalója nemcsak a navigációra és a család személyes ügyeire terjed ki: naplószerűen beszámol nem mindennapi tapasztalataikról és tevékenységükről.