„Szeretni kell, ennyi az egész?” Hát igen is, meg nem is. A nemekről szól R. D. Laing verses kabaréja, ahol a színtér: pszichiátriai rendelő, ágy, asztal, utca, a bánat sivataga, az öröm ligete… Félre a tréfával, ez a velejéig mulattató szerző komolyabb tárgyat nem is választhatott volna. Mert hát ezt a nagy kérdést teszi fel: „Tényleg szeretsz…?” Mármost kezdjük ott, mi az, hogy „szeretni”; és akkor mi az, hogy „tényleg?” Amíg ezt megtudjuk – vagy mégse tudjuk meg? -, egyebet sem kell tennünk, mint szórakoznunk a ragyogóan szellemes ötleteken, vagy éppen eltűnődnünk a legmindennapibb témák „drámái” (és kifigurázott) megjelenítésén, s a figurákon… akiket csak csínján nézzünk a külső szemlélő fölényével… hiszen mi vagyunk a kérdezők… és bennünket kérdeznek… Ám ezt a könyvet szeretni fogjuk, az biztos.
Tandori Dezső
Doktor Laing azzal szerzett széles körű nemzetközi elismerést, hogy az „antipszichiátria” apostolaként lépett fel. Ő a problémáival küzdő embert nem „meghibásodott gépezetnek” tekinti, hanem gondjainak empátiás elfogadása révén megérteni próbálja.
Írásai azért kerülnek szükségszerűen közel az irodalomhoz, mert a pszichiátriai elemzés eszközeivel feltárt emberi kapcsolatokról szólnak. A Tényleg szeretsz…? az életben nap mint nap előforduló „alaphelyzeteket” mutat be lírai átköltésben; s az olvasó a kora reneszánsz angol költészet, Robert Burns, a modern pop-songok stílusjegyeire egyaránt ráismerhet.
