Aradia, avagy A boszorkányok evangéliuma Legkelendőbb

Leland szerint Aradia Diana és Lucifer lánya volt (vagyis a Hold és a Nap szülötte, mivel a Lucifer név jelentése „fényhozó”, és létezése következésképpen olykor összekapcsolódik a Nappal), és azzal a küldetéssel bízták meg, hogy tanítsa meg az Ősi Vallást az emberiségnek. Mivel Aradia a Holdistennő, Diana szülötte, és a hangsúly a kultuszban a női princípiumon van, a modern wicca gyakorlatait és szertartásait olykor HOLDMÁGIÁ-nak nevezték, az anya iránti tiszteletből. Számos modern wicca-szertartásban bukkan fel a Hold. A Leland által feljegyzett varázslatok közt volt egy, amelyik némileg átalakult, hogy részét képezze az ISTENNŐ OLTALMA nevű wicca-szertartásnak. Ez a varázslat megköveteli a Mesterség követőitől, hogy meztelenül találkozzanak teliholdkor egy kietlen helyen vagy erdőben, hogy imádják Aradia anyjának, Dianának „hatalmas szellemé”-t – más szóval imádják azt a szellemet, amely a föld holdjának külső megjelenése mögött rejtőzik. Lehetséges, hogy Leland találta ki ezt a mitológiát, és mint annyi sok egyéb elképzelését, ezt is eklektikus okkultizmussal körítette, és még mély befolyást gyakorolt a wicca eredetének és céljának modern látásmódjára. A meztelenséget, amit a Mesterség modern gyakorlói közül oly sokan támogatnak, azzal magyarázzák e varázslatokban, hogy ez annak a szimbóluma, hogy ők „valóban szabadok”. Számos wicca-csoport azonban úgy hivatkozik a meztelenség állapotára, mint MENNYEI RUHÁ-ra, ami azt jelenti, hogy „csillagokba öltözött”, vagyis „asztrális állapotban van” (mivel „aster” jelentése: „csillag”). Tehát amíg a beavatatlanok csupán a meztelen testeket látják, a wicca-csoportok maguk arra törekszenek, hogy meglássák a rejtett belső lényt, az asztrális formát vagy CSILLAGTEST-et.