Árcsökkenés Empire és biedermeier – Bútorművészet Magyarországon

A 19. század első felének bútorművészete több mint egy évszázada töretlen közkedveltségnek örvend hazánkban és általában a kontinensen. Érdekes módon az 1850 utáni fél évszázad a biedermeierben még egy szellemi posványnak tekintett korszak elkorcsosult bútorstílusát látta. A historizmus azon bútorokat preferálta, amelyeket történeti előképek, esetleg az ekkor alakult iparművészeti múzeumokba begyűjtött emlékek alapján építészek terveztek. A 20. század hajnalán az ébredező modern művészet a biedermeierben saját előképére ismert, és mint utolsó igazi bútorstílust, amely még nem a történeti motívumok önkényes eklektikájával, hanem szabad fantáziával, a funkció és az asztalosszakma szabályai szerint alkotott új formákat, visszahelyezte jogaiba. Azt az őszinte stílust látták benne, amely még nem a parvenü liberális polgárság úrhatnámságának, az urak lakberendezésére kacsintgató stílusa volt. Magyarországon a reformkor, a táblabíró kor lakáskultúráját a két világháború között emelték piedesztálra, a magyar biedermeier ekkor szinte a nemzeti bútorstílus státuszát nyerte el. Az 1930-as évek modernista esztétikája ugyancsak elismerte a biedermeiert, és magát ebből eredeztette. Paradox módon a II. világháború után is megőrizte pozícióját a biedermeier: előbb mint a neobarokk kívánatosan józan ellentéte, illetve a szocialista realizmus által kitüntetett magyar klasszicizmus lakberendezési stílusa, utóbb – az 1960-as években – mint a felvilágosodás szülötte, a ráció és a haladás stílusa élvezett elismerést. E napjainkig népszerű és keresett stílusok történetének kutatása során az 1980-as évektől vált világossá, hogy a 18. század végén az ész korszaka, a felvilágosodás ugyan valóban komoly változást idézett elő az uralkodó lakberendezési stílusokban, de ennek diktálója nem a polgárság, hanem továbbra is az arisztokrácia, és a leggazdagabb társadalmi rétegek voltak. Polgárinak csak annyiban tekinthetők a 19. század első felének bútorstílusai, amennyiben a korábbi idők földesúri és szerzetes asztalosai után immár a városokban céhekbe tömörült polgári asztalosok lettek a legjelentősebb előállítói és formálói a bútorművességnek. Kötetünk e napjainkig népszerű és széles körben keresett stílusok sokarcúságát és váltakozását, valamint eredetét és elterjedési útját mutatja be kiemelkedő bútorok, órák, zongorák valamint rajzok segítségével.