Átmeneti rítusok Legkelendőbb

A magyar társadalomtudományi könyvkiadás nagy adósságai közé tartozik a 20. század elejének klasszikus vallásantropológiai értekezése, Arnold van Gennep Átmeneti rítusok című műve. Noha közel száz évvel ezelőtti (1909) megjelenése óta a rítuskutatás egyik alapművévé (és nyomában az „átmeneti rítus” fogalma mára általánosan bevett terminus technicus-szá) vált, a magyar olvasóközönség számára mindeddig nem volt hozzáférhető magyar nyelven. Van Gennep felfogása szerint a rítusok általános kategóriáján belül az „átmeneti rítusok” olyan csoportot képeznek, amelyek az emberélet fázisaihoz és fordulóihoz (születés, serdülés, ifjúavatás, házasság, halál stb.), avval összefüggésben pedig az egyén egyik társadalmi státusból és szerepből a másikba való kerüléséhez kapcsolódnak – az ember biológiai és kulturalis létét ily módon egységbe foglalva.