Biztonságos fizetés Királyok, fejedelmek, kormányzók

Elődeink, az ősmagyarok több mint ezer éven át vándoroltak a dél-európai sztyeppén. Sokáig tartózkodtak a Don és a Dnyeper, illetve a Dnyeper és az Al-Duna között. E területeket a történelemkönyvek Levedia és Etelköz néven emlegetik. Vajon hol lehetett az őshaza, ahonnan a finnugor népek, vagyis a finn-permi (finnek, észtek, lappok, mordvinok, votjátok, zürjének, cseremiszek, karjalaiak, vótok, lívek stb.) és az ugor (magyarok, vogulok, osztjákok) ág ősei szétvándoroltak? Valahol a Volga, a Káma, a Bjelaja folyók és az Urál hegység közötti térségben. Mint minden nagyobb népcsoport abban az időben, ők is több irányba indultak el új hazát keresni. Sokan elpusztultak közülük, így azok a törzsek is, amelyek keletnek vették az irányt. Mai magyarokká azok lettek, akik a Vereckei-hágón át vagy egyebütt bejutottak a Kárpát-medencébe, s az itt élő vagy az idők folyamán hozzánk települt népekkel nemzetté váltak. Persze, nem a Kárpátok hegyei védték meg őket, hanem okos – mai szóval élve -, jól politizáló vezetőik. A köztudatban úgy él, hogy a honfoglalás 896-ban történt. Ma már tudjuk, hogy a magyarok 895-ben lépték át a Kárpátokat, és 902-ig telepedtek le a Kárpát-medencében. Könnyű ezt kimondani, de végrehajtani nagyon nehéz lehetett, hiszen közben más népekkel közös szervezetekben is éltek. Lovasaik olykor idegen nomádokkal csaptak össze, utoljára a besenyőkkel. Állítólag előlük kellett a Kárpát-medencébe menekülniük, az aránylag gyéren lakott sík vidékre, amely barmaiknak jó legelőt adott, s a folyók halban bővelkedtek. Őseink közül sokan falvakba települtek, mások meg katonák maradtak, akik Nyugat-Európa népeit tartották rettegésben. Így kezdődött el a magyar történelem. Mondják, egy nép, nemzet történelmét nem a királyok és a fejedelmek csinálják, hanem maga a nép. Így igaz. Ám vezetők nélkül egyetlen népből sem lett volna nemzet. Ezért úgy gondoltuk, bemutatjuk a magyar nép fő-fő vezetőit, a fejedelmeket, királyokat és néhány kormányzót, időrendben, ahogyan követték egymást a történelem forgatagában. Voltak közöttük dicső uralkodók és gyámoltalan bábok, keménykezű, de igazságos pártfogói a népnek, meg léha nagyurak, akik mindent elprédáltak. Idegenek, akik magyarrá lettek, és olyanok, akik névleg ugyan királyaink voltak, de a magyar földet népestül ki nem állhatták. Tetteikkel kapcsolatban ritkán foglalunk állást. Igyekeztünk tárgyilagos képet rajzolni róluk és korukról. Igaz, csak vázlatosan. A történelmi összefüggések felderítését, amelyek a cselekedeteiket irányították és jellemüket formálták, az olvasóra bízzuk. Nyomozzon hát, aki nem sajnálja a fáradságot, nagyszerű élményekben lesz része!