Nem reklámkönyvet szerettünk volna készíteni, nem tökéletes képeket kerestünk, hanem összegyűjtöttük azokat a pillanatokat és érzéseket, azokat a hangokat és hangulatokat, amelyekkel ti, magyarok, megajándékoztatok minket az idén. A Tisza alakulásának pillanatait szerettük volna egy könyv formájában archiválni, hogy megőrizzük a történelem számára.
Nem a diadalokat akartuk bemutatni, hanem a küzdelmeket. Nem a győzelmi beszédeket, hanem a hétköznapok halk szavait. Ez a könyv rólatok szól, a reményről, a hitről, a tenni akarásotokról és arról az elszántságról, amely képes volt egy nemzetet megmozgatni. Ez a kiadvány annak állít emléket, hogy miként tudtunk közösen túllépni korábbi önmagunkon, és hogyan váltatok a változás szívverésévé.
Lépésről lépésre, tégláról téglára. Magyar Péter
| Ez nem csupán egy történet, hanem egy emlékeztető | arra, hogy a legnnagyobb erőt nem a politikai rendszerek vagy intézmények adják, hanem az emberek, akik hisznek abban, hogy a jövőjüket és a hazájuk sorsát maguk formálhatják |
