Ez a kötet a Csiporka, Bíborka és az Erdő Szelleme meseregény-színező folytatása. Csiporka, a kis csíkos hasú bogár és Bíborka, a pillangólány kalandokban gazdag napjait mutatja be. Főhősei megismerkednek, összebarátkoznak a környezetükben élő kis erdei, mezei élőlényekkel, közben kölcsönös elfogadásra, toleranciára, figyelemre tanítják egymást és a kedves olvasókat. Mindezek mellett, hasonlóan az első részhez, alkalmat ad színezhető képeivel a kézügyesség, a kitartás, a koncentrált figyelem fejlesztésére is. „Igyekezz, mert csak evés után mesélem el, hogy mit találtam ki!
- kurjantotta vissza a levegőből Bíborka, aki már röppent is a hívogató virágfejek felé. A magasban máskor bátortalanul mozgó Csiporka a vigasztalás sikerességén felbátorodva gondolkodás nélkül legurult a gombaszárról a fűszálak közé, és az üdezöld hajtásokat rágicsálva gyalogolt a rét széle felé. Mire odaért, mindketten teletömték a hasukat. Nem húzta egyikük sem az időt a legjobb falatok keresgélésével, hogy minél hamarabb kiderülhessen Bíborka terve.
- Libbenj mellém a fűbe, Bíborka!
- kiáltott magasra emelve kerek buksiját a bogárka.
- Már jóllaktam! Ugye te is? Most már elárulod, amit kigondoltál?
- El én!
- huppant mellé a pille, barátnője türelmetlen kíváncsiságán nevetve.
- Azt találtam ki, hogy járjuk be az erdő szélét, a rétet, és ismerkedjünk meg a lakóival!
- Hogy ez milyen okos gondolat!
- álmélkodott a kis bogárlány.
- Így sok-sok barátra lelhetünk! Úgy vélem, bár még nem próbáltam, hogy nagyon jó lehet sokan összetartozni!” (részlet a könyvből)
