Erdei Ferenc 1910-1971 – Polititkai életrajz Utolsó esély

Huszár Tibor Erdei-monográfiája a Makóról indult empirikus szociográfus, társadalomtudós, többszörös miniszter politikai életrajza. Erdei egykoron a Szegedi Fiatalok Művészeti kollégiumának tagja volt – s néhány társával, köztük testi-lelki jó barátjával, Bibó Istvánnal már ekkor készült a jövendő Magyarország átépítésére. 1941-ben egy Sárközi Mártának írott levelét ekként írja alá: „Erdei Ferenc dr, mezőgazda, szociológus, a jövő társadalmának 1. számú hajnalhasítója és formaképzője”. Az 1943-as szárszói találkozó egyik nagyhatású szónoka volt (a másik Németh László), majd 1945-ben, parasztpártiként is kikötött a kommunisták mellett. 1948 és 1955 között (változó posztokon) – még Nagy Imre kormányában is – miniszter volt. 1956-ban az oroszok Maléter Pállal letartóztatták. Erdei megmenekült, s ezután már csak szakpolitikusi feladatokat vállalt. Az ő nevéhez is köthető a forradalom után a magyar mezőgazdaság modernizálása, a termelőszövetkezetek rendszerének kialakítása és bevezetése, s mindezzel az 1968-as reformfolyamat beindítását is támogatta. – Huszár Tibor – az ELTE professzor emeritusa, az MTA tagja – dokumentumok, levéltári források alapján megírt monográfiája az első nagy terjedelmű Erdei-monográfia, amely nemcsak nagy anyagot mozgat, de számot vet Erdei politikai behódolásaival, vívódásaival és önkorrekciójával is.