Észlelés és értelemképződés a filmművészetben Biztonságos fizetés

Az előszóból:
„A világot már hallgatólagosan meg tudjuk fejteni, még mielőtt azt nyelvileg megpróbálnánk kifejezni. Felismerünk egy arckifejezést, és megértjük anélkül, hogy pontosan körül tudnánk írni, hogy mit is fejez ki ez az arc. A természetben egyszer csak megpillantunk valamit, megragad egy érdekes alakzat. Ez a forma már eleve az által kelti fel érdeklődésünket, hogy valamilyennek (specifikusan rá jellemző valaminek) tűnik. Kant fogalmaival a szemlélt dolog formája beindítja a képzelőerő spontán sematizmusát, ami annak felfogását/megjelenítését lehetővé teszi, még mielőtt le tudnánk írni, hogy pontosan mihez is hasonlít – másképp fogalmazva, mielőtt fogalmak alá tudnánk hozni ezt a különös megjelenést. A nyelv előtti értelemképződés, mint a szemléletek fogalom nélküli egységének lehetősége már Kant harmadik Kritikájában jelen van mint az esztétikai beállítódás jellemzője, mégis óvatosan kell bánnunk ezzel a kijelentéssel, mivel Kant a felfogásnak ezt a módját sohasem különíti el teljesen a fogalmaktól, legyenek azok akár az értelem vagy az ész fogalmai. A reflektáló ítélőerő működésében megjelenő sémaképződés, bár nem az értelem fennhatósága alatt áll, mégis összhangban működik vele; ahogyan az érzéki, esztétikai eszmék esetében is azt találjuk, hogy az érzéki minőségekkel telített értelemtöbblet az ész fogalmaihoz/ eszméihez válik hasonlatossá. „