Expressz szállítás A Dombon

Egy ház, ami néha vádlón fölénk magasodik, néha pedig csak szétszórt tégláiban hever. Együtt építjük, együtt hagyjuk leromlani, napról napra, hogy aztán – a széttördelt időben – vissza-visszatérhessünk és felismerhessük közös tévedéseinket. Vagy talán sosem hagyjuk el egészen azokat a házakat, amelyekben szentül hittük: boldogok lehetünk? Vajon csupán mi vagyunk felelősek boldogságunkért? Mennyiben hibáztathatunk másokat – élőket és holtakat – ha végül úgy látjuk: bedőlt minden fal?