Kelemen Gábor a hazai addiktológia meghatározó alakja. Nevéhez fűződik a korszerű felépülési modell elveinek és gyakorlatának hazai meghonosítása: ez az a szemléleti keret, amelyet mély meggyőződéssel, kitartással, korát jóval megelőzve alkalmazott Magyarországon, és amely meghatározta munkásságát az utóbbi három évtizedben.
Kutatómunkájának lényegét „az emberi lehetőség-szféra növekedéséhez és az önerő felszabadításához vezető dinamikus, interaktív folyamatok feltételeinek tanulmányozásában” foglalt össze. Nem csupán az addiktológiai kutatások terén, de a hazai, hatékony terápiás gyakorlatok kimunkálásában is kiemelkedő szerepet vállalt.
A nemzetközi térben otthonosan tájékozódó szakértőként közreműködött a hazai szakpolitika formálásnak folyamatában, ugyanakkor innovatív, kreatív terapeutaként folyamatosan kapcsolódott a praxishoz is.
Az őt köszöntő tanulmánykötetben barátok és munkatársak, szakemberek és felépülő szenvedélybetegek idézik fel, mire tanította őket Kelemen Gábor: igaz tudósi alázattal és bölcsességgel arra, hogy hallják meg, vegyék észre saját életükben, sorsukban a személyre szabott tanításokat, építkezzenek tovább belőle, mások és önmaguk javára.
