Globalobüntiben – …és mégis élünk! 12. Olcsó

Az egyre fenyegetőbb válságörvénylések mind nyilvánvalóbbá teszik, hogy az emberi világ kritikus elágazási pont felé közeledik. Egy pénzügyi „fekete lyukban” látszik eltűnni minden anyagi érték, és az emberiség, s benne a magyarság, többnyire tehetetlen szemlélője mindennek. A kérdés kulcseleme az a „valami”, ami önmagát többnyire „globalizációként” nevezi meg, de, hogy valójában miről is van szó, azt nem egyszerű meghatározni. Már csak azért sem, mert ez a jobb híján „pusztító világerő”-nek nevezhető ismeretlen „sötét energia” saját létét is tagadja. Egy, szintén nem beazonosítható eredetű, globális véleményhatalmi diktatúra, amely magát „szerényen” politikailag korrektnek nevezi, összeesküvés-elméletnek és/vagy gyűlöletbeszédnek minősít minden olyan feltételezést, amely valamilyen globális „szuperstruktúra” létére utal. A globális birodalom figyelmeztető és fegyelmező hatalmi részlegének fontos elemét képezik az adósság- és hitelminősítő intézetek. Az a feladatuk, hogy előbb figyelmeztessék, aztán, ha ez nem használ, fegyelmezzék azokat az országokat, amelyeknek uralmi struktúrái valamilyen módon megsértik a globális hatalmi rendszer szabályait. Ha már ilyen „rossz társaság”-ba keveredtünk, érdemes talán megvizsgálni, hogy kik a sorstársaink, akiket a globális vélemény-hatalom szintén ebben a „globalofogdá”-ban tárol mostanában, és talán az sem érdektelen, hogy ki miért került oda.