Gyerekbeszéd – mesebeszéd – Történetek a Krisztináról Alacsony ár

Közel „fél évszázada” tartó kapcsolat, barátság, közös gimnáziumi, egyetemi, majd szakmai évek, családi szálak mentén nem lehet elfogulatlanul ajánlást írni. Pedig ennyi idő után is meglepetés az ötlet, a gyermekkori „öcskös” és az idősödő író kettőssége, a játékos, sokszor versformában rímelő szövegtechnika, a lenyűgöző irodalmi, hely- és zenetörténeti háttér.

De nem a közös iskolai vagy egyéb emléktöredékek, nem a hasonlóan megélt budai környezet és szereplők gazdag panorámája párásítja a szemet elsősorban. Hanem a mindezek mögött felsejlő huszadik századi magyar forgandóság szíven ütése ismét, kicsiben és nagyban. A Gyerekbeszéd ártatlan otthonossága az 1960-as Krisztinaváros szűkös lakásában, kopott bérházaiban, udvaraiban és terein. És a Mesebeszéd e valóságon túlmutató panoptikuma: a szomszédos utcákban élt-élő költők, írók, zenészek sokszor élet-halál harca a szélsőséges történelmi fordulatok közben. A megszólalás vagy már a hallgatás tisztességéért, mindannyiunk becsületéért, a művészet és így az emberlét magasabb rendűségének őrzőiként.

Hogyan találkozik majd e két világ a szerző iskolai és felnőtt éveiben? Hogyan jut el ez a generáció a kérdezés, a változásba vetett hit, a csalódás és újrakezdés állapotába? Mik a tanulságai az elmúlt évtizedeknek egy nem vezető, de gondolkodó honpolgár, orvos, sebész, családapa, azaz nagyon sokunk számára? Mi adhat igazi erőt megőrizni a gyermeki hitet a felnőtt tapasztalatok világában?

Nagyon várom a folytatást.

Cserháti Péter