Gyors kiszállítás Az oroszországi finnugor nyelvek helyzete és kilátásai

Az ENSZ a 2019. esztendőt a veszélyeztetett népek és nyelvek évének nyilvánította. Köztudott, hogy az Oroszországban élő finn- ugor és szamojéd népek veszélyeztetett helyzetben vannak. Amúgy sem rózsás helyzetükön és jövőbeli kilátásaikon tovább rontott az Oroszországi Föderáció elnökének 2017 júliusában éppen egy finnugor tagköztársaság fővárosában, Joskar-Olában tartott beszéde, amelyben a nem orosz nyelvek anyanyelvként és államnyelvként való kötelező oktatása ellen szólt. A beszéd nyomán jogi lépésekre is sor került, a tantervből törölték az őshonos nyelvek kötelező oktatását, önkéntes alapra helyezve azt. (Ezentúl az érintett tanulók, a szüleik és az iskola döntésétől függ, hogy az adott nyelvet anyanyelvként vagy államnyelvként tanulhatják/taníthatják-e az iskolában.) Ez a lépés – a kétnyelvűség ártalmairól és a nem orosz anyanyelv haszontalan voltáról hangoztatott propagandával együtt – minden őshonos, kisebbségi nyelvnek a korábbinál is erőteljesebb visszaszorítását, végső soron teljes feladását idézi elő. Az érintett köztársaságokban elsősorban Baskíriában és Tatársztánban, de egyik-másik finnugor tagköztársaságban is – tiltakozó akciók kezdődtek, amelyeknek eredményességét illetően azonban kétségek fogalmazhatók meg. Az őshonos finnugor és szamojéd nyelvek már eddig is hátrányos helyzetben voltak a nyelvek jövője szempontjából meghatározó jelentőségű iskolai oktatásban, hiszen – ellentétben például a baskíriai és tatársztáni gyakorlattal – anyanyelven nem folyik oktatás, az anyanyelv eddig is csupán tantárgy volt. Márpedig mind a nyelv presztízse, mind a nyelv fejlesztése/fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen, hogy a nyelv az oktatás nyelve legyen – ahogy volt ez az 1960-as évek elejéig, amíg működtek az akkori Szovjetunióban az ún. nemzeti iskolák. A Nemzetek Háza Collegium Fenno-Ugricum (NH-CFU) az ENSZ-év alkalmából konferenciát rendezett, amelyre több érintett orosz- országi finnugor területről hívtunk előadókat. Néhány régió képviselői az utolsó pillanatban lemondták részvételüket, azonban Karjalából, Leningrád megyéből, Mordóviából, Marij El- ből, Udmurtiából és a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetből megjöttek az előadók, míg a Komi Köztársaság képviselője – akadályoztatása miatt ugyan személyesen nem tudott részt venni rendezvényünkön, ám megküldte előadásá, amelyet felolvastunk, és kötetünkben olvasható. A jelen kötet a konferencián elhangzott előadásokat tartalmazza. Célunk az, hogy legalább szakmánk képviselőinek, illetve a finn-ugor szakos hallgatóknak betekintést adjunk oroszországi nyelvrokonaink pillanatnyi helyzetéről.