Hillsdale – Amerikai vázlatok Olcsóbb

Amihez az ember vonzódik – írja Gombos Gyula -, kezdi érdekelni is: szeretne minél többet tudni róla. Nem mondtam ezzel semmi újat, de e régi tapasztalati igazság a magyarázata annak, miért is írtam s hogyan ezt a könyvet. Hiszen a tárgya egy kis falu csupán, egy a sok tízezer közül ebben a nagy országban. Nem tűnik ki semmivel… Ha neve van is, Hillsdale, nevezetessége nincs. Olyan, mint a többi falu e vidéken, semmi több.
Ami többé tette, kizárólag számomra s az évek múlásával egyre növekvően: vonzódásom volt. Az, hogy jól éreztem itt magamat, örömem telt benne, ragaszkodtam hozzá. Olyannyira, hogy nemcsak a házunk, mely magányosan állt kint a határban, lett igazibb otthonom, hanem lassacskán hozzám tartozónak éreztem az egész falut, az embereket benne, s körülötte az egész tájat. Égre kifekvő dombjait, embert kedvelő vizeit, indián nyarát. Mind több vonzalom fűzött hozzá, ezért érdekelt egyre jobban. De egyáltalán nem volt szándékomban falut kutatni (minek?), még kevésbé valami helytörténetfélét írni (kinek,). Az időről időre papírra vetett jegyzetek-vázlatok minden eleve kész terv kerete nélkül készültek. Eleinte még arra sem gondoltam, hogy könyvbe teszem őket. Egyéni kiváncsiságból fakadtak, megírásuk személyes kedvtelést elégített ki. Rögtönzött írásos séták ezek a jelenben s kisebb-nagyobb alkalmi kirándulások a múltba, olykor jó messzire is be a nagy történelem sűrűjébe. Csak úgy nézelődve, meg-megállva, tűnődve-gondolkozva. Így nemcsak egy kis amerikai falu lett tárgya e könynek, hanem én magam is. Nemcsak tudósítás tehát, ha úgy tetszik, vallomás is.