Isten veletek, ti boldog Vendelinek! Ne maradj le

„Isten veletek, ti boldog Vendelinek – mondá Privát úr, amikor otthonában bezárta az ajtót maga mögött, – amint talán a búvár búcsúzkodhatik a világtól, mielőtt a tenger mélyébe leereszkedne. – Isten veletek, Vendelinek! – ismételte az úriember, amikor a kulcsot kétszer megfordította a zárban. Privát úr „boldog Vendelineknek” nevezte mindazokat, akik rajta kívül még ezen a földkerekségen éltek. Ugyanis az volt a véleménye a világ beosztásáról, hogy abban mindenki boldogabb, megelégedettebb, vidámabb, mint ő, mert gonoszabb, közönségesebb, jellemtelenebb, hazugabb… A boldog Vendelineknek csupa ocsmány tulajdonságaik vannak úgy lelkileg, mint testileg… Azért csak „Isten veletek, ti boldog Vendelinek!” – ismételte Privát úr, amint elhelyezkedett a kályha mellett, amelyben kivételesen égett a tűz.” – (Részlet a könyvből)