Japán, koreai és kínai menedzsment Végkiárusítás

A XX. század második fele nyomorral, szegénységgel köszöntött a Távol-Keletre: Japán a világháború szörnyű romjait takarította, Koreában három évig tartó háború pusztított és Dél-Korea a világ legszegényebb országai közé süllyedt, a kínai kontinensen a kommunisták hosszú, véres háborúban kerekedtek felül, Délkelet-Ázsia nyomorgó gyarmatai pedig szegény önálló államok lettek. Mégis a távolkeleti fejlődésről szóló 1979-ben megjelent első amerikai bestseller címe: „Japán az első”. Amikor a gyors fejlődés hullámai Dél-Koreában és a tengerentúli Kínában is felpezsdítették a gazdaságot, a Világbank „Távol-Keleti csodáról” szólt. Bár a gyors fejlődés üteme az utóbbi években lassult, még mindig meghaladja a Nyugat növekedését. A gyors fejlődés széles körben felkeltette az érdeklődést, s a különféle menedzsment módszereket a nyugati világban utánozni kezdték. Magyarországon is létrejöttek a menedzsmentben „divat modellek”, mint pl. a minőségfejlesztésben a „minőségi körök”. Érdemleges eredmény azonban nem volt megfigyelhető. A Távol-Kelet gazdasági sikereit ugyanis nem lehet néhány ügyes gazdaságszervezési, menedzseri „fogásra”, eljárásra leegyszerűsítve magyarázni. A siker mögött – mint azt a szerző bemutatja -, összetett társadalmi tényezők vannak: a Távol-Keleten más a nemzeti és szervezeti kultúra, más a gondolkodásmód, és a konfuciánus értékvilág vezérli az emberek magatartását, cselekvését. A nyugatitól eltérő módon készíti elő a döntést, és más módon dönt a japán, a koreai és a tengerentúli multinacionális kínai cég vezetője.