Kalandozások Urbanisztikában Árcsökkenés

Aczél Gábor 1971-ben szerezte meg építészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1989-ig – egy kétéves algériai kitérővel – a VÁTI tervezője, majd műteremvezetője. Számos rendezési terv készítője, Győr Belváros részletes rendezési tervéért 1984-ben Ybl-díjat kapott. Mintegy két tucat hazai és egy nemzetközi tervpályázatra nyújtott be díjazásban részesített pályamunkát. 1989-1991 között Budapest főépítésze. 1992-1997-ig a Középső-Ferencváros rehabilitációs munkáinak szakmai irányítója, a SEM IX. városfejlesztő társaság vezetője. Ezért a munkájáért 1997-ben ,,Budapestért” díjat kapott. 1997-től saját cégében, a Városfejlesztés Zrt.-ben tevékenykedik, ahol városfejlesztési, városrendezési, városépítészeti terveket készít. 1997-től a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke.
Manapság a szakmában sokan beszélnek a városrendezés és az építészet különválásáról, és természetesen részben indokolt is ez a folyamat. Én azonban mindig is úgy gondoltam, hogy egy városrendezőnek – legalábbis amit én ez alatt a szó alatt értek – az építészhez nagyon is közeli adottságokkal kell rendelkeznie: térlátás, kreativitás, kompozíciós készség, szintetizáló képesség. Én mindig építésznek tartottam magamat. Olyan építésznek, aki történetesen városrendezéssel foglalkozik.