Kedvezmény Bevezetés egy személyes színházba

Nehéz elmondani, elhitetni magukkal, hogy voltam én, a magam becses személyét illetőleg. Én, én, kérem, mintha nem is hinném a halált. Ó, igen, elfúj engemet is, mint a gyufát, de én nem tudok majd arról. Én nem tudok, nem hiszek, képzelni se bírok egyebet, csak életet. Sose lesz az életnek vége, utolsó lélegzetem után nem húzom össze a tüdőm, és utolsó gondolatom után pontot nem teszek: gondolat, lélegzet átszökik a végtelenbe, időtlenbe. Halhatatlan vagyok, vagyis meghalhatatlan, azok vagyunk mind. És én olyan kíváncsi vagyok. Olyan kíváncsi mindenre ezen a Földön. Olyan őrült mód kívánok látni, hallani és tudni világot, életet!