Legjobb ár Sztálin élete és kora

1951 januárjában az Amerikában tartózkodó Thomas Mann egy naplójegyzetben írja:”Truman fölöttébb nevetséges beszéde Sztálinról, a zsarnokról, aki olyan, mint I. Sándor, az angol I. Károly, Tarquinius és XIV Lajos; ezek mind arra törekedtek, hogy elnyomják az egyszerű népet. Nálunk az állam a nép boldogságát szolgálja. – Úgy is néz ki! Ennél ostobábban Hitler sem szájalt!”A hidegháború kibontakozása Nyugaton visszájára fordította az öt-hat évvel korábban uralkodó „Sztálin, a hérosz” beállítást. Erre utal a nagy író gúnyos megjegyzése. Ha belegondolunk, ma sem jobb a helyzet. Fél évszázaddal később, Sztálin halálának 50. évfordulóján megint vagy még mindig a hidegháború Sztálin-képe köszön vissza sok-sok kiadványban, rádió- és tévéműsorban. Persze fel kell tennünk a kérdést: lehetséges-e egyáltalán a totalitárius nézőpontot félretéve elfogulatlan Sztálin-képet rajzolni? Ha komolyan vesszük Thomas Mann történelemszemléletét, nemmel kell válaszolnunk. A válaszhoz azonban hozzá tartozik az is, hogy a történésznek mégis törekednie kell egy ilyen kép megrajzolására.Mindannyian ismerjük a Sztálin körüli mítoszokat: „Sztálin, a népek nagy tanítója”, „az elesettek gyámolítója” vagy „a világ proletariátusának nagy vezére”, de ezek ellenkezőit is: „Sztálin, a tömeggyilkos” vagy „Sztálin, a gonosz diktátor”. A történeti valóság, Sztálin személyisége és teljesítménye is összetettebb problémakör ennél, ezért sem a tudományos munkák, sem a népszerű művek nem engedhetik meg maguknak az effélé leegyszerűsítést. Célunk nem egyéb, mint a történelmi személyiség valóságos pályájának felrajzolása történelmi tények, adatok és fotók, képek segítségével.