„Németh László emberi és művészi vállalkozásának kikerülhetetlen része az „Utolsó kísérlet” című, nem kellőképpen ismert és méltányolt monumentális regényciklus, amelynek harmadik része a „Szerdai fogadónap”.
Mondhatnánk, hogy harmadik és negyedik része is (ennyiben tetralógiáról is beszélhetünk), mivel két nagy (Mester és tanítvány, A másik mester) és egy rövid, lezáró, epizódszerű részből (Szerdai fogadónap) áll, ráadásul az 1969-ben induló életműsorozat darabjaként megjelent kiadásban is így szerepel, ugyanakkor a gazdag Németh László-szakirodalomban az „Utolsó kísérlet”-tel foglalkozó, meglepően igen gyér írások is általában így említik.
(…)” (Kaiser László)
