„Néhány évvel ezelőtt Horváth Gáborral a Rainbow Rooms egyik asztalánál ültünk. Ez volt az első napom New Yorkban, neki meg majdnem Amerika az élete. Bárhova is vitte a diplomáciai pálya, olvasmányai, írásai, utazásai idevonzották. Akkor már több éve a washingtoni magyar nagykövetségen dolgozott. Korábban is sokszor vacsoráztunk együtt, még Londonban, ahol kulturális attasé volt.
Azt a várost mindketten jól ismerjük. Most azért hozott a Rockefeller Center tetejére, hogy megérintsen New York lüktetése. Innen tényleg mindent látni lehetett. Az egyik oldalon az Empire State Building és a World Trade Center fényei, a másikon a Central Park elnyúló árnyai. S a híres felhőkarcolók. A Rainbow Rooms New York múltját, hangulatát idézte.
A 30-as évek jazz-korszakát, hiszen itt egykor a legnevesebb zenészeket felsorakoztató klub működött. Ma is ablak Amerika világára. Gábor körbemutatott. Volt ebben valami önfeledt öröm, valami boldogság, hogy mi ketten éppen most, éppen ott találkozhatunk. Én is követtem a pillantását.
- Szívesen írnék egyszer egy könyvet erről a városról
- mondta.
- Majd keresünk egy alkalmat
- feleltem. Ebben maradtunk. De nem erre a könyvre gondoltunk.” (Odze György)
