Mi kritika még? – Színek és ének Legnépszerűbb

A kötet célja, hogy kitágítsa azon témák és formák körét, amikkel a művészetről való gondolkodás, illetve a színházról való írás él, élhet. Jelenleg csak szigorú kritikai formákkal találkozunk a lapokban, az esszészerűbb megnyilvánulások ritkák, annak ellenére is, hogy a hagyományos kritika elvesztette olvasóbázisát, sőt, szerzőit is nálunk, Erdélyben. Ma a kritika nem merész (tartalmilag, és formailag sem) – csak a színházi előadást vagy az adott könyvet, azaz a kész ,,terméket” járja körül, nem választ periferikusabb vagy akár átfogóbb jelenséget témájául. A kritikus nem akar alkotó is lenni, egy esszéírónak márpedig stílusérzéke, kíváncsisága is legyen…

A kötet tehát ennek szellemében esszéket, szótárszerűen megfogalmazott tudásegységeket, akár ,,költeményeket” is tartalmaz. A szerző utóbbi 5-6 évbeli keresgélését illusztrálja. Ezek a szövegek sokszor nem egyéniek, hanem műhelymunkák eredményei, közösségi alkotások, gyűjtések. A szerző sokszor a diákjaival együtt járt egy adott téma útján, pörgősen, az internet világában is érvényesen próbálva megfogalmazni egy-egy gondolatot, témát.