Mit ér a nyelvünk, ha magyar? – A „táblaháború” és a „névháború” szlovákiai magyar sajtódokumentumaiból 1990-1994 Alacsony ár

Végigkísérni, hogy miképp is született meg a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvéről szóló törvény – szövegét lásd az Új Szó 1990. október 27-i számában – az 1990 márciusa és az 1990. október 25. közötti, a szlovák-magyar együttélés szempontjából rendkívüli feszültségekkel terhes időszakban, feldolgozni azt a hatalmas mennyiségű és terjedelmű írást, amely ezzel kapcsolatban a szlovák sajtóban, illetve a hazai magyar lapokban megjelent, részletesen taglalni a sajtóban folyó nyelvtörvényháború során kirajzolódott szűkebb témaköröket (nyelvtörvény és nemzetiségi oktatás, a nyelvtörvény – európai szemmel, a nyelvtörvény és az első Csehszlovák Köztársaság nemzetiségi nyelvpolitikája stb.) szocio- és pszicholingvisztikai, történelmi és politológiai, szociológiai és jogtudományi tanulmányok tucatjait, kismonográfiák sorát igénylő feladat volna.
E rövid előszóban be kell érnünk annyival, hogy csupán a nyelvtörvény elfogadása után megjelent értékelő-minősítő írások közül emeljünk ki – a számtalan közül – itt mindössze három, ám alapvető fontosságúnak tartott dokumentumot.
Az egyik: Az Együttélés Politikai Mozgalom a nyelvtörvényről című állásfoglalás, amely az Új Szó 1990. november 7-i számában jelent meg, s amelyben a mozgalom Intéző Bizottsága szigorú fenntartásokkal fogadja, „jogokat korlátozó”, „jogsértő”, „diszkriminatív jellegű” s a „demokráciaellenes erők érdekeit szolgáló” jogszabálynak minősíti az elfogadott törvényt, hangsúlyozva, hogy az „nem teremti meg a nemzeti kisebbségek által lakott területeken a természetes kétnyelvűség alapját.”