Muszter – Kis magyar család- és filmtörténet a vágóasztal mellől Azonnali szállítás

MUSZTER (német szó) Jelentése: minta. A filmes zsargonban az előző napon leforgatott, másnapra előhívott, felhangosított, de még vágatlan anyag elnevezése.

Kármentő Éva önéletrajzi visszaemlékezése filmként kezdődött, kamera előtt mondta el a saját és felmenői történetét, ennek a leiratát olvashatjuk az első fejezetben. Miután enyhült a kényszer, ami arra hajtotta, hogy elmondja az emlékeit a soáról, és megemlékezzék a családjáról, akik közül már senki sem élt, úgy érezte, folytatnia kell a történetét. Mi több, ahogy ő fogalmaz, rákapott az írásra, hiszen „majdnem olyan szórakoztató dolog, mint a filmvágás, amit egész életemben műveltem”.
Aktív élete egybeesett a magyar film egyik fénykorával, történeteiből nemcsak híres rendezőkről, színészekről hallhatunk, hanem megismerhetjük a „szürkék” munkáját is, első asszisztensekét, fővilágosítóként, kameramanokét és így tovább, akik „a hátukon hordták a filmeket, sokszor szó szerint is. Szobrot érdemelnének, de csak a feledés jutott nekik.”
A magánéleti szál pedig annak az erős, önálló, karakán asszonynak a sorsát mutatja, aki azt látta, hogy már az anyja nemzedéke is dolgozott. Minta tehát állt a korosztálya előtt, csak azt nem mondták meg nekik, hogyan kell megküzdeni a családi hétköznapokkal, ha akár hetekig, hónapokig reggeltől estig benn kell maradni munkában, a vágószobában.