Nagyokról és kicsinyekről Olcsó

Eötvös Károly a 19. század második felének híres alakja, ügyvéd, író, politikus, aki évtizedeken keresztül államférfiakból, újságírókból, közéleti személyekből álló törzsasztalt tartott az Abbázia Kávéházban, ahol szívesen elbeszélgetett bárkivel annak ügyes-bajos dolgairól. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy annyi embert, annyi élettörténetet ismerjen meg, s mint író, lejegyezze azokat. Ebben a gyűjteményes kötetben szerepelnek igazán „nagyok”, mint az idős, már szenilitással küzdő Jókai, aki válóperében fordult hozzá, vagy Kossuth, akinek Eötvös ott volt halálos ágyánál. De találkozunk „kicsinyekkel”, akiknek neve nem maradt fenn az utókor számára, mert nem egész életük, hanem életüknek csak egyetlen megnyilvánulása volt „nagy”.