Necronomicon – A halott nevek könyve Azonnal elérhető

„A Necronomicon nem egyetlen személy műve – Abdul Alhazred -, hanem akkád, babiloni, perzsa és izraeli mágikus anyagok kompilációja, és valószínűleg Alkindi (Ya’kub ibn Sabbah al Kindi, aki Krisztus után 850 körül halt meg) állította össze. Valószínűleg a történelem előtti mágikus hagyományokat tartalmazza”. * „A Necronomicon emberi kultuszról számol be – egy kultuszról, amelyben időről időre szellemek szerepelnek, akik a Nagy Faj napjai óta az aeonokon keresztül utaztak.” * „Legyen e könyv egy amulett, egy véd pecsét! Legyen e tinta az istenek és nem az emberek tintája! De gyorsan kell írnom, és amennyiben te ezt az írást sem olvasni, sem megérteni nem tudod, talán elég neked e jel a démonok erejéhez, melyek ez időtájt ezeken a helyeken vannak. Ez számodra biztos figyelmeztetés, légy óvatos és gondos az idézésnél, és semmilyen körülmények között ne nyisd ki a kifelé vezető kaput, mert nem tudhatod az öregek idejét, még ha évszakaikat a Földön az általam neked adott szabályokkal kiszámolni képes vagy is; mert az Ő idejük kívül másképp telik és szellemünk számára idegenül, mert nem ők minden idők kiszámítói? Nem ők helyezik-e az időt a maga helyére? Nem volt elég, hogy az idősebb istenek (részesüljetek könyörületben a szolgáitokkal!) oda helyezték a vándorokat, hogy helyüket megjelöljék, mert az olyan terek, ahol léteznek, az öregek művei voltak. Nem lenne Nap, amely süt, nem született volna meg SHAMMASH, nem teltek volna-e el az évek ugyancsak gyorsan? Törekedj mindig arra, hogy a kifelé vezető kapu zárva legyen azokkal az utasításokkal, melyeket neked adtam az itt szereplő pecsétekkel és nevekkel. Törekedj mindig arra, hogy féken tartsd a régi tisztelet kultuszának erőit, hogy ne legyenek erősek kiontott vérükön és áldozatukon. Sebeiken kell őket felismernetek és szagukon, mert nem emberként születtek, hanem másképpen; a mag vagy a szellem valamilyen hamisítása által, mely más viszonyokat adott nekik, mint amilyeneket ismerünk. Ők a legsötétebb helyeket szeretik leginkább, mert istenük egy féreg…”