Olcsóbb Mikro-(nő)történet

„…A nők között nagyon erős hajlandóság mutatkozik az úrhatnámságra, nagyzolásra, fényűzésre, hiúságra és az ezekkel járó oktalan költekezésre. Márpedig a felső leányiskolába járó vagyonos úri leányok társaságában nagyon könnyen átszármaznak ezek az emberi gyarlóságok azokra a kevésbé jómódú leányokra is, akik helyzetüknél fogva idővel nagyon is kárát vallhatják a romboló kórságnak” – állapította meg Krammer József pozsonyi polgáriskolai igazgató 1914-es székfoglalójában, amelyben a lányoktatás megreformálásának kérdését tűzte ki célul. A nők felsőfokú tanulmányaival kapcsolatban tett negatív megjegyzések egyáltalán nem számítottak mizogin megnyilvánulásnak; a korszakban teljesen átlagosak az olyan szövegek, ahol a nők tanulási lehetőségeit a háztartási és gazdasszonyi teendők közé szűkítették.

Jelen kötet főcímadása azt hivatott jelezni, hogyan lehetséges az emberi tényezőből, annak mikroszférájából kiindulva, mégis a kor társadalmi elvárásainak kontextusában globálisan vizsgálni a századforduló idején élt két meghatározó férfi pedagógus, Gyertyánffy István és Imre Sándor, valamint az őket körülvevő női értelmiség egodokumentumainak értelmezésével a nők korabeli lehetőségeit a tanulás világában. Érintve szakmai életük egy-egy aspektusát, a könyv fókuszában mindvégig ismert nemzetnevelés-fogalmuk eddig feltáratlan részletei, a nőneveléssel, nőképpel és a feminizmus hazai megjelenésével foglalkozó nézeteik állnak. A lánynevelés hosszú évezredek után ebben az időszakban kezdett Magyarországon nagyobb teret nyerni, megnyíltak a hazai egyetemek kapui is, így például Hugonnai Vilma (1847-1922) első magyar orvosnő 1896-ban végre engedélyt kapott a csaknem húszéves zürichi oklevelének elismertetésére. A női kérdés ügyét elősegítették a Nyugatról jövő reformpedagógiai mozgalmak, de hazai meggyökeredzésükben szerepet játszottak a kor jelentős férfi és egyre inkább női gondolkodói is; legfőképpen (oktatás)pedagógusok, írók és újságírók. A két férfi szakmai levelezésének és kapcsolati hálójának köszönhetően a nőnevelés ügyét támogató közeg először kisebb, majd nagyobb sikereket ért el a feminista törekvések gyakorlati megvalósításában, emellett több esettanulmánnyal bizonyítható, hogy tanítványaik később miként vitték tovább ez irányú nemzetnevelési terveiket.