Részlet a könyvből:
Alacsony volt és zömök, erős nyakú, atléta termetű. Széles arca téglavörös, csak élete vége felé lett sárgás és beteges szinű, főként telente, amikor falak között élt, távol a mezőktől. Hatalmas homloka csupa dudor. Koromfekete, rendkívül sűrű haja, mintha fésű soha sem járt volna benne, tüskésen meredezett, „Medúza kígyóként”. Szemének csodás erejű tüze lebűvölt mindenkit, aki látta; de a legtöbb ember tévedett a színében. Mikor vad fénynyel kilobogott a barna és tragikus arcból, általában feketének látták; pedig nem fekete volt, hanem kékes szürke. Bár apró és mélyen fekvő szem volt, a szenvedély vagy a harag pillanatában hirtelen tágra nyílt és forgott, bámulatos igazsággal tükröztetve minden gondolatát. Gyakran az ég felé fordult mélabús tekintettel.
