Prémium Pályázat

„Az is bolond, aki húszévesen nem forradalmár, és az is, aki ötvenévesen nem konzervatív.” – (W. Churchill) A Pályázat levélregény: Szinetár Miklós Tanár Úr ifjúkori generációjának és mai önmagának levélváltása egy reflektorfényes kisvilágról és a nagyvilágról. Egyfelől útkeresés, másfelől parainézis, ars poetica. Az ifjú sok arcból néz vissza a Mesterre, több tanítvány alakjából és sorsából ötvöződött. A Tanár Úr egy és ugyanaz. Amit ő ír, az mind valóság, amit egykori tanítványa, az inkább fikció. A fiatal rendezőt felkéri egy vidéki város vezetősége, hogy pályázza meg a helyi színház igazgatói székét. Ennek apropóján kezdődik a levelezés, az alaphelyzetből kibontakozó történethez azonban óhatatlanul számtalan egyéb téma kapcsolódik. Szó esik szakmáról vagy hivatásról, generációkról, vezetőkről és beosztottakról, életformákról, utazásokról, ünnepekről, hétköznapokról, istenekről, hitekről, köz- és magánemberi fellépésünkről, szerepeinkről mert végül sokadszorra is beigazolódik, hogy színház az egész világ. És hogy több isten igazgatja. Szinetár Miklós (Budapest, 1932. február 8.), a színpadi és televíziós műfajok mindegyikében emlékezetes előadásokat létrehozó, nemzetközileg elismert, Kossuth-díjas rendező, évtizedek óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A magyar televíziózás fénykorának meghatározó személyisége – 1962-től az MTV főrendezője, majd művészeti igazgatója, aztán elnökhelyettese -, a Veszprémi Petőfi Színház egykori művészeti vezetője, az Operettszínház volt igazgatója, később a Magyar Állami Operaház főigazgatója, örökös tagja, az új Nemzeti Színház felépítésének kormánybiztosa.