Halhatatlanság
- ugyan ez a cím olvasható a könyv borítóján, ám az elbeszélésben megjelenő Kundera, mikor barátja új, filozofikus-érzéki regénye címe felől érdeklődik, így válaszol: A lét elviselhetetlen könnyűsége. „De hiszen, ha jól emlékszem, azt már valaki megírta”
- értetlenkedik a barát. „Én! De akkor rossz címet választottam. Ez a cím annak a regénynek jár, amit most írok”
- szögezi le az író. Akár komolyan vesszük a kijelentést, akár nem, Kundera ebben a regényében is létezésünk alapszerkezetét, mozgatórugóit
- és ábrázolási lehetőségeit
- keresi, vizsgálja. Mindez pedig egyetlen mozdulatból születik, egy idős hölgy finom gesztusából az úszástanára felé
- melyből a mű főhőse, a különleges varázzsal és ihletforrással bíró Agnes megteremtődik, Flaubert Emmájának és Tolsztoj Annájának huszadik század végi „leszármazottjaként”. A különféle vágyak formálta emberi kapcsolatok Agnes, a férje, Paul, a húga, Laura és a melankolikus, egyben hedonista szerető, Rubens közötti keszekuszaságának szeretetteljesen ironikus bemutatása mellett az öregkorba hajló költőfejedelem, Goethe és a fiatal Bettina von Arnim különös viszonyába is betekintést nyerünk. Rávilágítva arra, mekkora szakadék tátong a saját személyiségünkről alkotott elképzelés és aközött, ahogy mások bennünket látnak
- és hogy ennek megmásításához még az öröklét, a halhatatlanság is kevés.
