„Nem keresnél, ha már meg nem találtál volna
- szólt az Úr Augustinushoz, a későbbi Szent Ágostonhoz. És szól máig is minden kor kereső emberéhez. Századunk keresztény hívőjét nem a diadalmasan birtokolt, a zavartalan belső biztonságú hit jellemzi. Inkább nevezhetnénk megkísértett, elbizonytalanodott, sokféle kereső, de nyugalmat kevéssé találó hitű embernek. Hiszen látnia, tapasztalnia kell, hogy a mai ember egyre inkább nem „Istennek teremtett lénynek” tartja magát. Láthatóan nem az Isten hiányától nyugtalan a mai ember, hanem az anyagiak, a hatalom, az érvényesülés hiányától. „Lemarad, ha kimarad!”
- harsogja a bárgyú reklámszöveg naponként a fülébe, és az ettől a lemaradástól való félelem, miközben a másiknak sikerül valami, ez aggasztja, ez nyugtalanítja. A krisztusi példa azonban arra tanít, hogy nem okvetlenül a látványos siker hoz eredményt, a gyöngeség megtartó erő lehet.”
