Túlélni és elmondani Nézd meg most

Ha Nobel-díjat kaphatott, joggal a Sorstalanság, joggal méltó a figyelemre a Varsói kislány könyve. Mert bizonyítja, hogy sorsépítésre ott is van lehetőség, ahonnan már régen kipusztult a szabadság. Hol az éhezésbe, üldöztetésbe beleőrült anya a saját halott gyermeke húsába harap. Van zsidó ifjúsági mozgalom, mely az esélytelenség biztos tudatában is célul tűzi ki: Túlélni és elmondani! – mi megtörténhetett -, tudtára adni mindent az utókornak. A varsói gettó végpusztulásának napjaiban is hinni a zsidó állam létrejöttében, abban, hogy a zsidó nép MEGMŰVELI a SZENTFÖLDET és egyben saját sorsát is. Alizia Vitisz Somron naplórészletei, visszaemlékezései bizonyítják a magyar olvasó számára, hogy a leggyilkosabb halálhelyzetekben is képes az ember magában s társaiban is otthont teremteni. A ma már Izraelben élő nagycsaládos, egykori varsói zsidós kinézetű kislány sorsáért egyvégtében izgulunk lapról lapra, mintha valamely csoda védené Alizia jövőbelátó sorsát a varsói „árja oldalon”. Zsidókkal történt, de minden nép genocídiumának példaképe lehet e szép írás tanulsága: Ne add föl magad! Soha! Soha!