Új magyar tájszótár 5. – SZ-ZS Legjobb ár

Az Új magyar tájszótár ötödik, utolsó kötetét veheti most kezébe az olvasó. E kötet kiadásával befejeződik az 1950-ben elkezdett munka, s teljessé válik az a szótár, amelyet a nyelvészeken és a néprajztudósokon kívül írók, műfordítók, tanárok, újságírók és az érdeklődő olvasók is igényelnek, hiszen a szépirodalmi művekben, népköltési gyűjtésekben vagy éppen a népi kézművesség leírásában előforduló tájszavakról máshol nemigen tájékozódhatnak. A szótár a több mint félmillió adatot öt kötetben, mintegy 120 ezer szócikkben elrendezve tartalmazza. Az első kötetben található az adatok forrásainak és földrajzi lelőhelyeinek a jegyzéke is. Ez utóbbi különösen is fontos, mivel nem kizárólag a mai Magyarország területéről, hanem a szomszédos országok magyarlakta vidékeiről is szép számban gyűjtöttek adatokat. A körülbelül 4000 földrajzi név azonosítását kívánja segíteni a 24 szelvényből álló térképmelléklet is. Az ötödik kötet végén közöljük az első négy kötethez tartozó kiegészítéseket. Az Új magyar tájszótár Szinnyei József nevezetes Magyar tájszótárának szerves folytatása, a 1890 és 1960 közé eső időszakban összegyűjtött, nyomtatott forrásokban közzétett és kéziratos forrásokban fennmaradt hatalmas tájszóanyagot teszi hozzáférhetővé.