Utolsó esély A magyar kisegítő iskolák története a kezdetektől 1920-ig

„A kisegítő-iskolában a gyengetehetségű tanulók kedélyi élete lassankint egészen átváltozik. Játékuk megélénkül úgy, hogy laikus egyénekre a teljesen normális gyermekek benyomását teszik. A velük való egyéni foglalkozás mellett a tanulásban is előrehaladnak, sőt vetélkedést is látunk köztük kifejlődni. Az a gondolat, hogy gyengetehetségűek iskolájába járnak, sohasem bántja őket.”
(Éltes, 1905, 7)

A könyv a magyar kisegítő iskoláztatás kialakulásának kezdeti lépéseibe vezeti az olvasót. Az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek iskoláztatásának kialakulásával foglalkozik az első kezdeményezésektől 1920-ig. Intézményfejlődési utat mutat be, szem előtt tartva a német hatások hazai recepciójának feltárását. Vizsgálja a magyar nevelésre és oktatásra leginkább ható német előzményeket, párhuzamokat. Bemutatja azt az intézményes hátteret, melynek keretei között az enyhén értelmi fogyatékos tanulókról való szakmai gondolkodás a legmarkánsabban mutatkozott meg a 19-20. század fordulóján.

A könyvet azoknak az Olvasóknak ajánljuk, akik érdeklődnek a neveléstörténet és a gyógypedagógia-történet érdekes témakörei iránt, és szívesen pillantanak be a kisegítő iskoláztatás világába.