„Egy szakadék szélén állok az űrben, alattam nincs az égvilágon semmi, körülöttem sötétség. Én vagyok a főszereplő, a világ egész történelmének főszereplője. Nagyon összeszedett vagyok, minden erőmmel fókuszálok. Tudom, hogy fontos feladat vár rám. Minden az én kezemben van, a világ összes múltja, jelene, jövője. Nem mintha elronthatnék valamit, de mégis nagyon oda kell figyelnem.
Kicsivel mögöttem segítő lények jelenlétét érzem, akik feszülten támogatnak. Látom későbbi anyámat a szülőágyon. Nem vált ki belőlem különösebb érzelmeket, nagyon jól ismerem, mintha ő is én lennék. Iszonyúan koncentrálok. Azután levetem magam a szakadékűrbe, és kibújok a szülőcsatornán.
Az eseményeket ezután inkább felülről látom, azt, ahogy fehér ruhásemberek kézről kézre adogatják a kisbabát, majd megmosdatják. A Sárkány éve volt és a Halak hónapja.”
